17.Fejezet

Tudom, sokat nem írtam, és ha soknak is látszik az csak a történetek miatt van. De igyekszem hozni a a kövi részt amiben több lesz. :)
A kis pihizés után ismét játszottunk egész estig.
-Na jó csináljunk valami mást is, oké?-én
-Mit?-mindenki.
-Meséljünk rém történeteket....-én
-Oké én benne vagyok-mindenki
-Én kezdem- Niall-

A FEHÉR HAJÚ LÁNY

Egyszer egy erdő szélén lakott egy öreg néni,és mindennap nézte a híreket a tvben.Egyik este nézi-nézi a tv-t,és kopognak.Egy fehér hajú kislány volt az,és vizet kért.A néni adott neki vizet,és elment.Másnap megint nézi a híreket,és megint kopog valaki,ismét a fehér hajú kislány volt az.Megint vizet kért.A néni adott neki megint,és a kislány elment.Másnap a néni megint nézi a híreket,és látja ám,hogy egy fehér hajú kislány balesetet szenvedett.Megint kopognak.Kinyitja az ajtót az öreg néni,és megint a fehér hajú kislány volt az.Megint csak vizet kért.

Fehér hajú kislány: -Vizet szeretnék kérni!
Öreg néni:-Jól van kislányom,de előbb kérdezhetek valamit?
Fehér hajú kislány:-Igen 
Öreg néni:-Nem Te vagy az a kislány aki balesetet szenvedett??
Fehér hajú lány:-DE!!! Az öreg nénit pedig megölte.
-Most én-Louis-

   David

A 8 éves David-et otthon hagyják egyedül a szülei, s azt mondják neki, hogyha fél, akkor csak rakja le a kezét az ágy alá, s ha a kutyája megnyalja, nincs semmi baj. A kisgyerek lefekszik,s néhány perc múlva zajt hall, csörömpölést.Lerakja a kezét, a kutya megnyalja. Némiképp megnyugodik. Ám nem sokára megint csörömpölést hall. Lerakja ismét a kezét, megnyalja a kutya. Ismét megnyugszik, ám most kicsivel nagyobb zajt hall.Már nem bírja tovább, kimegy a szobából. Elnéz balra... felsikít! Ott a kutya felakasztva a csillár kampójával, s mögé a falra vérrel fel van írva: NEM CSAK A KUTYA TUD NYALNI!!

-Áh, ezek semmik, majd én olyant mondok, hogy csak na... -Samanta-

A rózsás lány

Egyszer volt egy néni, egy öreg néni. Egyszer estefelé az erdő szélén sétálgatott, amikor szembe jött vele egy kapucnis alak, aki rózsát árult. Nem látszott az arca, de lehetett tudni, hogy lány volt, mert volt melle, meg hosszú volt a haja. A kezén meg látszott, hogy fiatal. Az ismeretlen lány megkérdezte, hogy nem akar-e venni tőle rózsát. De a néni nem akart. A lány mérgesnek tűnt, de a néni nem látta, mert rossz volt a szeme. Így hát tovább ment. Nemsokára hazatért. Le akart feküdni aludni, de hirtelen észre vette, hogy egy rózsa van az asztalkáján. És mintha elsuhant volna valaki a szobában. A néni nagyon megijedt, és kiszaladt a házból. Hirtelen észrevett a háza mellett az utcán egy rózsa bokrot, ami eddig nem volt ott, és megint suhogást hallott. Félelmében kiszaladt a városba (a néni a városban lakott) Gondolta az tele van emberrel, ott biztonságban van. De ott hirtelen meglátott egy rózsás plakátot, futni kezdett a parkba. Nagyon kifáradt, ezért leült egy padra. Hirtelen rózsa tövisek tekerednek a lábára! Meg a karjára! És ott terem mögötte a rózsás lány, és ezt mondja: Most megbánod, hogy nem vettél tőlem rózsát!  Hirtelen előhúz egy kést, és elroppantja a néni nyakát!
Szóval, ha egy rózsát áruló lány megkér, hogy vegyél tőle rózsát, AKKOR VEGYÉL!

- Na jó én jobbat tudok-én-Ezt a történetet egy naplóban olvastam. Egy 18 éves srác naplójában. Mióta elolvastam furcsa dolgok történnek velem. Nem kell semmi különösre gondolni. Csak hangokat hallok. Olyan hangokat, amiket talán nem lenne szabad. Hangokat az éjszaka közepén, és nem tudok aludni. Félek. A napló miatt van minden, és amiatt, mert megtudtam mi történt a sráccal. Lehet, hogy csak kezdek begolyózni, ki tudja? De a hangokat akkor is hallom, és ezek nem hétköznapi hangok. A *** életbe, hisz rohadtul valósak. Te is félnél! Úgy érzem, hogy tényleg a napló okozta az egészet. Már azt se tudom, hogy került hozzám az a ***, de nem is érdekes.

El kezdtem olvasni, eleinte nagyon érdekes és humoros volt, egészen addig még el nem érkeztem a szeptember 7.-ei beíráshoz. Először nem nagyon hittem el amit olvastam, gondoltam kamu az egész. De aztán rájöttem, hogy minden igaz. Mondhatnánk azt is hogy megvilágosultam. Hallani kezdtem a hangokat. Azokat a *** hangokat. Vagy nevezzük őket zajoknak. Végül is lényegtelen minek nevezzük őket, a lényeg hogy léteznek. Olvasd el a naplót és rájössz!

Szeptember 7.

Na üdv!
Én vagyok az megint, hál’ Istennek ismét eltelt egy nap. No de mi is történt a mai napon, hát ez itt az izgalmas.
Suliba nem történt semmi komoly. Oké kaptam egy karót, de ***, majd ki lesz javítva, nem is érdekel. Érdekesebb ennél az ami a buszon történt. Persze megint a szokásos busszal jöttem, mert reméltem az a csaj ott lesz. Nem volt ott. Hű de kár! Olyan csaj a világon nincs több, a teste valami csodás, olyan popsim lenne, mint neki, esküszöm egész nap a kezemen ülnék. Ott lett volna biztos megszólítom, de nem volt ott. Kár. Szerintem most végre beszéltem volna vele, bár esélytelen vagyok mint a Maccabi Tel-aviv a BL-ben, de fene tudja egy próbát azért megér a dolog. Na de majd kiderül hogy mit lépek.

Hát sajna a csaj ugye nem volt ott, de nagyon érdekes volt az utazás. Őszintén szólva féltem.
Az egész ott kezdődött, hogy végre valahára kijöttem a suliból, azt indultam a busz váróba. Igen, igen, a busz késett! Mikor nem? Kábé 10 perces volt a késés. Láttam hogy már fordul be a megállóba, valamiért, *** tudja miért ránéztem a rend szám táblára. 666. Ezek voltak a számok. Eszembe is jutott hogy van egy jó kis zenész arc akinek ez a neve. Meg minek is. Ja persze az ördögnek. Csalódnom kellett, mert a sofőr bácsinak nem volt ***, gondolom nem is Lucifernek hívták. Elkezdtem keresni a bérletem, de hát ugye az ember felejt. Otthon hagytam. Szerencsére a pénztárca nálam volt. Kértem egy jegyet. 66 forint volt. Elindultam hogy keresek valami ülő helyet. Csak egy volt. Hihetetlen hogy tele volt a busz. Ezen a járaton rohadt ritka a nagy tömeg. A reggeli buszon szoktak sokan lenni. Mondjuk a 6-os buszon.

Odamentem az egyetlen üres helyhez. Az ablak felől valami eszméletlen érdekes arc ült. Nem tudom hogy nő volt-e vagy férfi, szerintem a kettő közötti átmenet. Hosszú kezei voltak. Úgy néztek ki mintha csápok lettek volna. A polip jutott róla eszembe. Szerintem volt vagy 2 méter magas, szóval a lábai is elég hosszúak voltak. 4 karú polip. Bámult ki az ablakon, és érdekes hangot adott ki. Mintha cuppogott volna. Jól el volt.
- Szabad a hely? – kérdeztem tőle.

Felém fordult. Azt hittem felordítok. Mint egy mutáns szörny, izé polip úgy nézett ki. Az arca szinte csaknem teljesen fehér volt. Zombi, ez csak is egy *** zombi lehet, erre gondoltam. A szeme körül lila folt. Mintha kapott volna egy jó kis ütést a szeme alá, vagy erősen kifestette volna. Arra gondoltam hogy valami indián féle lehet a tag, de aztán rájöttem mindenre. Lila, fehér. Újpest drukker. Tuti. Amire ezt a gondolat menetet befejeztem szó nélkül vissza fordult az ablak felé, és újra cuppogni kezdett.
A *** anyád, gondoltam, hozzád szólok, lila majom. Megköszörültem a torkomat.
- Elnézést szabad a hely?
Na most meg aztán le se ***. Nem csak Újpest drukker, még süket is. Rossz lehet neki, főleg mert cuppog is. Elmebeteg. Gondoltam teszek még egy próbát, mert rohadtul nem volt kedvem ácsorogni.
- Hahó! Szabad a hely?

A többi utas elég furcsán nézett rám. De hát kapják be és törődjenek a saját dolgaikkal, gondoltam.
És megtört a jég. Rám nézett azzal a mutáns polip tekintettel, és hozzám szólt:
- Neked foglaltam! – mondta majd ismét befordult és cuppogni kezdett.
A mindenit, de rendes polip vagy te. Majd feltűnt valami. Rohadtul érdekes hangja volt. Ha nem látom, csak a hangját hallom, esküszöm elküldeném egy óvodába, olyan volt a hangja mint egy kis csoportosnak. Bár azt még mindig nem tudom, hogy ez fiús vagy lányos hang. Ez is a kettő közt volt. A csiga jutott eszembe, az is hímnős, pont mint ez, mert hogy ez is ilyen féle, afelől nem kételkedtem.
Bár nem érdekelt a dolog, mivel fáradt voltam és leakartam ülni, minden áron. A tesi óra mocskos módon kifárasztott. Mikor leültem véletlen meglöktem a polipot.
- Bocs!

Ült, bámult ki az ablakon és cuppogott. Reméltem legalább a cuppogást abba hagyja, de nagyon gyorsan, mert untam. Fáradt voltam és pont a hülye cuppogás hiányzott.
Majd még jobban meglepődtem. Felemelte a kezét, és az ablakot kezdte el kapargatni, na és persze közben cuppogott. *** meg, gondoltam. Ez a *** mindig kitalál valamit, hogy szórakoztasson. A rohadt életbe.
Biztos tetszett neki a móka, mert sokáig csinálta, majd hirtelen abbahagyta és rám nézett. Ha lehet most még ijesztőbb volt az arca mint az előbb. A lila folt viszont eltűnt az arcáról! Azt hittem kiesek a székből! Hogy a picsába csinálhatta? Nem foci szurkoló ez, hanem varázsló! Még le sem törölhette az arcát, mivel az biztos, hogy az arcához nem nyúlt, az feltűnt volna.
Csodálkozásomban véletlen megszólaltam:
- Jó trükk.

Halkan mondtam, biztos voltam benne hogy semmit nem hallott. Felé fordultam és engem nézett. Elfordultam, de továbbra is nézett. Na meg persze cuppogott. Szája úgy mozgott mint a halaké, ez eddig fel se tűnt. Minek nézel ***? Nem tudtam. Csak nézett egy darabig majd megszólalt a kis óvodás polip hangon.
- A végállomásra tartasz?
Na hogy ez miért érdekelte azt még mindig nem tudom. Azért válaszoltam.
- Nem.
Nem valami bő válasz, de nincs olyan ember, aki szívesen társalogna egy polippal. Reméltem végre elfordul, és nem nézz tovább. Nagyon zavart, egyre jobban. De nem tette, ismét megszólalt.
- Mindenki oda tart! Te is!

Megborzongtam. Teljesen más hangon szólt, mint ez előtt. Nyoma sem volt a kis óvodás polip hangnak. Egy az egyben más hang volt. Mintha egy túlvilági hang lett volna. Persze ilyen csak a mesében van, inkább valami hangutánzó féle arc lehetett. Mint a Bagi vagy a Nacsa.
Miután eltűnődtem ezen újabb gondolatok jelentek meg a fejemben. Konkrétan az, hogy mit is akart mondani ezzel a bölcsességgel. „Mindenki oda tart!” Mindenki a végállomásra tart. Én is. Biztos valami ókori bölcs okos mondása volt ez, de tévedett, nem megyek a végállomásig.

Ránéztem. Ismét az ablak felé fordult és cuppogott. Csinálja, ha élvezi. Inkább megnéztem mennyi az idő. Huh még 5 perc hazáig, reméltem addig nem lesz részem valami újabb voodoo varázslatban. Megint tévedtem. Mikor újra felnéztem, már megint engem nézett. Újabb borzongás vette kezdetét. A szeme sárga volt. Őszintén szólva, előtte nem néztem milyen színű volt a szeme, de kétlem hogy sárga. Talán mintha barna színű lett volna. Vagy nem? A fene tudja.
A további 5 percben szinte levegőt se mertem venni. Életemben nem vártam még semmit, így mint hogy leszálljak a buszról. Szörnyen lassan telt el az 5 perc. Mintha 5 óra lett volna.
Aztán végre láttam, hogy mindjárt otthon vagyok. Elindultam hogy jelezzek. Ahogy felkeltem és az ajtóhoz mentem végig engem nézet, csak úgy mint az 5 perc alatt. A busz végre megállt, azt hittem ez a pillanat soha sem jön el az életemben. Az ajtó kinyílt, és villám gyorsan leszálltam. Fellélegeztem, de csak egy pillanatra. Újra magamon éreztem a szemeit. Az ablakon keresztül benéztem az ablakon arra a helyre ahol nem rég én is különös utas társam ültünk. Nem volt ott! Szívverésem felgyorsult, és gyorsabban vettem a levegőt is. De hát persze! Hisz nem az ajtó felőli oldalon ültünk. A másik oldalon. A busz még időzött, így volt időm átmenni az úton és megnézni az ablakot ahol tényleg ültünk. Ott sem volt senki. A szívem ismét majd kiugrott a helyéről. Egy pillanatra nem kaptam levegőt, majd zihálni kezdtem. Ez leszállt. De nem lehet ide valói, ismerném. Vagy ismernémmégse? Mit akarhat itt. Hallottam, ahogy a busz ajtaja becsukódik. Majd a sofőr sebességbe tette a járművet és elhajtott.

A polip ott állt! Ha lehet a szívem még gyorsabban kezdett verni. Egy véres kés volt a kezében. Nem hittem el amit láttam. Lehunytam a szemem. Mikor újra kinyitottam, nem volt ott senki. Sehol egy polip kinézetű arc, sehol egy véres kés. Hát persze, hallucináltam! Én hülye, túlságosan fáradt vagyok, meg hát erre a polip is rátett egy lapáttal. Nem is szállt le. Aztán az futott át az agyamon, hogy az is lehet hogy az egész polip egy hallucináció volt. Ááá ez badarság, vetettem el magamban az újabb agyrémet. Ott volt az tuti. Nem szállt le, az oké, de ott volt. Beszéltem is vele, sajnos. Biztos ott volt a buszon, ezt szentül hiszem.
Ezek után elindultam haza. Ahogy sétáltam haza felé, érdekesnek találtam hogy rajtam kívül senki nem volt az utcában. Nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen, régen az biztos. Már nem sok volt hátra a házunkig, amikor érdekes hangot hallottam. Cuppogást. Aztán valaki mintha ablaküveget kapargatott volna. Úgy hallatszott oldalról jön a hang. Arra fordultam, és az ablak mögött ott volt ő. A polip! Mr. Octopus! De hisz itt tudom ki lakik. Ez itt a 66-os számú ház, ki is lakik itt. Hát persze az öreg Pölösiék. Újra az ablakra néztem. Pölösiné állt ott és az ablakot mosta. Már megint hallucinálok.

Gyorsabbra vettem az iramot, hogy minél hamarabb itthon legyek. Már szinte rohantam, és közbe hátam mögül a cuppogós zajt hallottam. Nem mertem hátra nézni. Valahol legbelül tudtam, hogy hülyeség, hisz nincs ott senki. De a cuppogást tisztán hallottam. Már csak pár méter választott el a bejárati kapunktól. Gyorsítottam, és útközben előkaptam a kulcscsomómat. Odaérve a zárba tettem és elfordítottam. A cuppogást egyre közelebbről hallottam. Lenyomtam a kilincset, és nyitni akartam az ajtót, de az a *** a meleg miatt megszorult egy kicsit. Elkezdtem befelé tolni, a hang egyre közelebb volt, mintha a nyomomba lett volna. Bent voltam bevágtam az ajtót. Fellélegeztem, ma már másodszorra.
Az otthon közelsége megnyugtatott, habár ha üldöznek, akkor az üldözi könnyedén átnyúlhatott volna a kerítés rácsain és magához ránthatott volna. Hátrafordultam és persze senki nem volt ott, majd egy halk kacajt hallottam. Mintha nem e világi lett volna. Majd csend, legalábbis a hang eltűnt, csak a megszokott hangokat hallottam. Úgy éreztem vége. Megnyugodtam, légzésem és a szívverésem visszaállt a szokásos állapotba. Ha lehet még fáradtabb voltam, mint tesi óra után, de ez nem is csoda, mert hazáig szaladtam. Meg is izzadtam rendesen. De a lényeg hogy már vége. Se cuppogás, se kaparászás, se kacaj. Végre.

Juhé! Bementem a házba, és itt már minden rendbe volt. Anya valami kaját főzött, Apa közben beszélgetett vele, a bátyám pedig a 666-ot hallgatta.
Szóval jó öreg napló ennyi lett volna ez a történet. Amiről már magam se tudom, hogy mi is valójában. Hallucináció, vagy valóság! A kettő között lehet, mert a buszon biztos láttam Octopust, viszont a többi talán már élénk fantáziám része.
Na mára ennyit, megyek meccset nézni. Ma lesz a sorsdöntő vb selejtező a svédek ellen. Nyernünk kell. HAJRÁ MAGYAROK!
Pá napló!

Vége is van a beírásnak, és a naplónak is. Több bejegyzés nem került bele, és soha nem is fog. A srácot másnap reggel az az 8.-án találták meg. Bent volt a szobájában, az ágyban feküdt. A szülei találtak rá. A srác halott volt. Nem tudni hogyan, de annyi biztos hogy a jobb kezéről hiányzott a mutató ujja. Egyszerűen eltűnt. A rendőrség arra gondolt, hogy a srácot meggyilkolták, de nem értették, hogy történhetett, mert semmi erre utaló jel nem volt. Egyedül a fiú bátyja hallott az este folyamán zajokat, testvére szobája felől. Cuppogást és kaparászást. Nem tulajdonított neki különösebb figyelmet.

A napló is előkerült. Kiderült hogy a buszon, az nap semmi féle polip ember nem volt. Az utasok szerint a fiú néha megszólalt, mintha magában beszélne. A lényeg hogy a polipnak nyoma sem volt. A srác pedig halott volt, és hiányzott egy ujja. Talán a meccs után halt meg, ki tudja. Lehet hogy még hallotta Matthäus nyilatkozatát. „Megölt minket ez a *** gól.” A srácot meg megölte ez a *** polip. Tudom. A polip, aki szerint mindenki a végállomásra tart. A rohadt életbe milyen igaza van. Tudod valamit, de csak azért mert nem e világi. A másik oldalról, a túl világról jött közénk, hogy elvégezze a piszkos munkát. Elvisz a végállomásra.
Őszintén szólva nem tudom, hogy került hozzám a napló. Nem emlékszem. Elkezdtem olvasni, és elértem az utolsó bejegyzéshez, és azt is végig olvastam.

Másnap velem is érdekes dolgok történtek. Busszal indultam haza. 66 forint volt a jegyem. Érdekes egybe esés, de ez még semmi. A buszon egy hely volt csak. Elindultam oda és láttam hogy ki ül ott. Mr. Octopus, a polip volt az! Az ablak felé fordult és cuppogott. Nem mertem leülni, a következő megállónál le is szálltam. Megvártam a következő buszt, jobbnak láttam ha azzal megyek haza. Sokat kellett várnom, és közben hallottam a cuppogást. Rohadtul féltem. Végre megérkezett, szerencsére csak 10 percet késett. Ismét felszálltam és vettem egy újabb jegyet. A busz megint tele volt, és a cuppogást is tisztán hallottam. Ordítozni kezdtem és mindenki furcsán nézett rám:
- Emberek! Maguk nem hallják? Nem látják? Ott ül az a *** polip. A *** életbe, hát senki nem hallja?

Senki nem hallotta, és nem látta. Csak engem láttak, amint ordítozok. Leszálltam a buszról és úgy döntöttem gyalog megyek haza. Hosszú séta várt rám, de az is jobb, mint egy buszon utazni a polippal. Egész úton haza felé minden honnan hallottam a cuppogást, és éreztem, hogy figyel engem. A mellettem elhaladó emberek arcát lestem, hátha felismerem. És egyszer csak megláttam, biztos voltam benne hogy ő az. Fehér arc, hosszú végtagok és sárga szem.
- Húzz a ***, te ***! Tudom, hogy te voltál! Te ölted meg a srácot!

A tag furán nézett rám. Hisz csak egy járókelő volt, nem a polip. Szó nélkül tovább haladtam, nyomomban a hangokkal. A sráchoz hasonlóan, egyre közelebbről és közelebbről hallottam a cuppogást. Mikor átléptem a kapun a túlviláginak hangzó kacajt is tisztán hallottam.
Az nap este nem aludtam semmit. Ültem az ágyamban, és bámultam magam elé. Éjfél körül, visszatértek a hangok. A polip eljött értem. A túlvilági polip, talán ő a halál, nem tudni, de este eljött értem. Szobám ablakán kaparászást hallottam, odanéztem és a sötét éjszakában két sárga szempárt láttam, szinte izzottak a sötétben. Ordítani akartam, de nem bírtam. Majd észre vettem hogy csak Orlando van ott, a macskám. De a fenét, legbelül tudtam hogy nem macska az ott, hanem ő az, a polip, Mr. Octopus.

Ez egy hete történt, és azóta még élek. A hangokat folyamatosan hallom, szinte egész nap. Az éjszakák a legrosszabbak, mert nem merek elaludni. Tudom hogy engem less, érzem magamon a sárga, izzó szempárt. Arra vár hogy elaludjak és akkor lecsap. Másnap meg csak a hullámat találnák meg, és hiányozna egy ujjam. Hát köszi, ebből nem kérek. Bár tudom, hogy nem lehet elfutni előle. Csak játszik velem, bármelyik pillanatban lecsaphatna rám, de nem, ő nem ilyen. Szórakozik velem, kínoz. Ha egyszer rájössz, hogy ő létezik, akkor véged van. Elolvastad a naplót! Te is a listáján vagy. Hallgasd a hangokat és figyeld a sárga szempárt az éjszakában. Te sem tudod, hogy mikor jön elérted. Ne aggódj, álmodban csap le, szerintem nem érzel majd semmit, de lehet, hogy tévedek.
Ne próbálj elmenekülni, hidd el csak rosszabb lesz, sokkal rosszabb! Hisz tudod: „Mindenki a végállomásra tart!”

 -Na jó, pasi vagyok de ettől még én is besz*rtam-Harry
-Félsz Harry?Vigyázz ott a hátadban.
-Ne már, hagyjátok Haryyt!-Louis-Gyere ide szívem én majd megmentelek.
-Futok- Harry.
-Na jó szerintem menjünk aludni.-Jenny
-Oké- mindenki fölment az emeletre lefeküdni. külön aludtunk, csajok külön, pasik külön.

16.Fejezet

Előre is elnézést kérek az extra rövid részért:/.Megkérhetlek titeket arra, hogy lájkoljátok ezt az oldalt? http://www.facebook.com/hipsterplease?ref=hl

A csók után mind a ketten elaludtunk. Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki a fülembe ordibál. Kinyitottam a szemem és hat fejet láttam akik úgy vigyorognak, mint a tejbe tök. Zayn nem hallott semmit, ő békésen aludt tovább.
-Hagyatok már- nyavalyogtam.
-De, hogy hagyunk ideje felkelni már 9 óra is elmúlt, dolgunk van, nincs időn lazsálni!-Louis
-Milyen "dolgunk" van?
-Hát, első az, hogy felkeltek, második az, hogy felöltöztök kényelmes ruhába, amiben tudtok mászni is és harmadik, hogy össze pakoltok.
-Hová megyünk?
-A családomnak van egy kis családi házunk egy erdős résznél és onnan nem messze van egy olyan hely ahol hegyet lehet mászni. Igaz nem nagy hegy de azért lehet mászkálni, szóval igyekezetek 30 perc múlva, ha nem jöttök le mi jövünk értettek. Világos?
-Mint a nap-majd kimentek. Oda fordultam az alvó Zaynhez és néztem ahogy békésen alszik. Olyan kis aranyos, ha alszik.
-Zayn-szóltam halkan és az arcát simogattam.
-Hm?-csak ennyi élet jelt adott.
-Ideje fölkelni, 30 perc múlva lent kell legyünk, mert ha nem Louisék jönnek értünk.
-Mégis minek kell ilyen korán fölkelni?-mondta még mindig csukott szemmel.
-Ööö valami házhoz akarnak menni ami valahol egy erdős résznél van, vagy valami ilyesmi helyre.-Ahogy kimondtam Ő egyből kipattant az ágyból-Jól vagy?-kérdeztem tőle, s közben néztem ahogy a vastag cuccokat dobálja be egy nagy táskába.
-Igen, nagyon jó hely. Minden van ott ami kell egy férfinak, biliárd asztal, csocsó, darts, egy kisebb kosár pálya is van. Ti se unatkoznátok ezt garantálom. Az a hely olyan mint egy játék terem.-mesélte nagy lelkesedéssel. Lassan én is kikeltem az ágyból és oda mentem a szekrényemhez, elővettem én is pár meleg cuccot.
-Hány napra megyünk?
-Hát általában egy-két hétre megyünk, mert pihenni megyünk oda ott nem kapnak meg, se a riporterek, se a rajongok, olyankor a mobilokat se visszük.
-Aha, értem akkor, ez egyenlő avval, hogy sok ruhát kell vigyek.
-Igen-nevette el magát. Mind ketten össze pakoltunk, de siettünk, mert nem akartunk kicsúszni az időből. Miután mindent össze szedtünk lementünk a többiekhez.
-Csak, hogy itt vagytok.-Louis
-Indulhatunk- mondtam, majd ki mentünk az ajtón, ott volt egy kisebb busz Paul(a menedzserük) vezetett. Beültünk és elindultunk a kis pihenésre. A buszban ült még valaki, de nem jöttem rá ki az.
-Sziasztok- köszönt nekünk.-Danielle Peazer vagyok, Liam barátnője.-mutatkozott be és kezet nyújtott felém majd a csajokkal is kezet fogott. A továbbiakban Daniellel ismerkedtünk. Helyes lány és szép. pont Liamhoz való volt.Olyan bő háromnegyed órát autókáztunk, mikor az megállt.
-Na fiatalok, jó pihenést nektek. 2 hét múlva jövök!-jelentette be Paul. Mind megfogtuk a saját táskánkat és leszálltunk a kisbuszról. Házig gyalog kellet menjünk, mivel a busz a fák között nem tud közlekedni. Így a csomagokat is mi kellet vigyük a hátunk vagy ahol éppen tudtuk vinni. Két hétre elegendő kaját is hoztunk magunkkal. Mindenki meg volt pakolva rendesen a csomagokkal. Egyre beljebb és beljebb sétáltunk az erdőben. Csendesen mentünk egymás mellett. A csendet Jenny törte meg.
-Biztos, hogy egy házhoz megyünk?
-Igen- mondták a fiúk.
-De tuti?Nem akartok ti elrabolni minek?-itt mindenkiből kitört a röhögés.
-Biztos szívem-mondta Hazza és egy csókot nyomott a feje búbjára.
-Oké. Még sokat kell menni?
-Nem már csak föl kell menni erre a kis dombra és ott is vagyunk-Louis. 10 perc múlva meg láttunk egy fa házikót. Emeletes volt, így gondolom fölül van  a hálószoba alól meg a "játék terem". Bementünk a házba és tátott szájjal néztem mindenhol körül. Ez a hely mesés. A kilátás is gyönyörű. Lent minden fával volt beborítva. A világos színű falak és a világos fa nagyon összepasszolt.
-Ki rendezte ezt be?-Samanta
-A családom.
-Gyakran jártok ide?-én
-Hát még mielőtt meg alakult volna a banda, az előtt minden hétvégén itt voltunk. De ez most már jó formán a miénk lett, s e szüleim nem járnak ide, se a testvéreim. Mondhatjuk úgy is, hogy ez egy igaz One Direction kuckó.
-Aha vágom-én. Mivel még nem reggeliztünk ezért a csajokkal nekiálltunk szendvicseket készíteni. Kivittük a nappaliba a kaját és elültünk a kanapéra. Nem fértünk el mind rajta ezért Niall és Harry leültek a földre és ott ettek. A nap további részében a fiúk játszottak, mi meg pletykáltunk. Kibeszéltük a fiúkat és minden egyes sztárt aki az eszünkbe jutott. Nagyon jól elszórakoztunk és tényleg nem lehet itt unatkozni, pár játszmát mi játszottuk és mindegyiket mi nyertük meg. A fiúk nagyon mérgesek voltak, hogy őket, hogy tudtuk megverni bármiben is. Miután 5 vereséget szenvedtek, abba hagyták a játszmát. Mi csak röhögtünk rajtuk, hogy milyen kis gyerekes eszük van. Minket nem tartott vissza, hogy duzzognak, mi folytattuk a játszmánkat. Dél fele csináltunk ebédet Niall kérésére. Az ebéd után kicsit pihentünk, nem mintha lett volna miben elfáradnunk, de jól eset ez a kis pihenés.

15.Fejezet

-Ne haragudj, hogy nem hittem el amit mondtál..csak tudod, nem akarlak elveszíteni.-mondta.
-Tudom-majd átöleltem.
-Akkor nem haragszol?
-Rád?Soha nem tudnék.
-Köszönöm.-majd megcsókolt.Majd lefeküdtünk aludni.
*Turné után a repülőn*
Nagyon jó volt a turné. Rengeteget vásároltunk és buliztunk is elég sokat. Még a napilapokba is bekerültünk, hogy éppen, hogy bulizunk. Egyik nap ott sétálgatunk  Los Angeles parkjában, mikor egy kislány oda jön hozzám és a blúzom ujját tépte, leguggoltam és elkezdtem vele beszélgetni, nagyon aranyos volt.
Épp az Atlanti-óceán fölött vagyunk. Mesés a kilátás. Sokat nem csodáltam az óceánban, mert bealudtam, egész úton aludtam. Mielőtt landolt a gép Zayn költött, hogy csatoljam be magam. Meg is tettem. Sikeresen landoltunk és szokás szerint, megtapsoltuk a pilótát. Beültünk egy nagy furgonba és haza mentünk. Mindenki fáradt volt ezért elmentünk aludni. A fiúk kaptak 2 hét szabit. Azután meg lesz pár koncert itt Angliában, de egyenlőre nem terveztek turnét. Olyan este 8 körül megébredtem Mindenki a nappaliban volt. Én kimentem a konyhába és föl hívtam Katet. Megbeszéltük, hogy találkozunk ez egyik kávézónál.A többieknek mondtam, hogy elmegyek. Fölsiettem a szobánkba és kerestem valami göncöt. Találtam is egy nagyon jót. Be menetem a fürdőbe és fogat meg arcot mostam. Végeztem majd kimentem. Ott ült Zayn az ágyon.
-De megijesztettél.-mondtam
-Nem akartalak-fölállt-merre mész?én is mehetek?-kérdezte
-Emlékszel amikor kiakadtál?
-Persze-lehajtotta a fejét.
-Akkor ugye elmentem és sétáltam, ott találkoztam Kate-el, és most vele találkozok és, ha kész vagy akkor igen, biztos nem zavarná, ha te is jönnél.
-Rendben, akkor én is öltözök.
-Így is jól nézel ki, de, ahogy akarod, és sokat ne időz a hajaddal így is késésben vagyok.
-Siettek-majd eltűnt a fürdőben. 5 perc múlva kész is volt.-Indulhatunk?
-Persze-fölvettük a cipőinket és indultunk is, épp időben értünk oda.Kate sem egyedül érkezett.
-Sziasztok-köszöntünk egyszerre.
-Gondolom nem baj, ha Zayn i velem jött?-kérdeztem
-Nem, de had mutassam be a legjobb barátnőmet. Kata ő itt Alice és Zayn.-barátságosan kezet ráztunk, majd be akartunk menni a kávézóba, de hirtelen a tini lányok észre vették Zaynt és felénk kezdek futni. Mi is szaladni kezdünk. Egy sötét parkba érkeztünk. Nem volt ott senki, szerencsére letudtuk rázni őket.
-Ne haragudjatok-kért bocsánatot Zayn
-Ugyan már, ne is foglalkozz evvel.Úgy is rám fért a futás. Tényleg jut eszembe nem megyünk el majd valamelyik kondi terembe?-Kate
-De benne vagyok, de akkor csak csajok megyünk-Kata
-Rendeben, de akkor elhívom az én legjobb barátnőimet is.-Még pár órát beszélhettünk, nagyon csendben volt Zayn. Nem szólt semmit egész este csak engem figyelt. Haza felé se szólt semmit. Mikor haza mentünk már mindenki aludt, így csöndben föl osontunk a szobánkba és hamar letusoltunk. Befeküdtünk az ágyba.
-Zayn...alszol?-kérdeztem.
-Nem.
-Mi a baj?-s közben mellkasára hajtottam fejem
-Semmi.
-De látom, hogy van valami, kérlek mond el.
-Semmi különös csak ma ráébredtem valamire.
-Mire?
-Arra, hogy milyen nagyszerű barátnőm van, és soha de soha nem akarlak elveszíteni. Benned mag van minden, ha kell felnőtt vagy, ha kell kisgyerek. Te vagy a tökéletes nő számomra és remélem ennek nem lesz vége soha. én bízom benned, és amikor megláttam azt a képet ki akadtam, de nem éltem volna túl, azt, hogy nem leszel már velem.-itt nem szóltam semmit, csak sírni kezdtem, ő felemelte a fejem és letörölte a könnyeimet majd finoman megcsókolt.

14.Fejezet

Egész délelőtt aludtunk, a menedzserük ébresztett föl, hogy késésben vagyunk. a fiúk 10 perc alatt elkészültek, elmentek. Azt mondták, hogy mikor jönnek, de körülbelül este. Ott feküdtem az ágyban és gondolkoztam, hogy ma mit csinálhatnánk. Gondolat menetemből a csajok zökkentettek ki.
- Ma mit csinálunk?- Samanta
-Filmezzünk?-Jenny
-Oké, de akkor én megyek és veszek valami harapni valót, addig ti keresetek filmeket a netten.
-Laptopról nézzük?-Jenny
-Aha, de ki lesz vetítve.-én
-Oké, siess.-azzal kikeltem az ágyból és elindultam a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet. Vissza mentem a szobába és fölöltöztem. A csajok még ott voltak a "szobámba".
-Na én elmentem, siettek.
-Oké, szia!
-Sziasztok! kiléptem az ajtón és elindultam a lift felé. Beszálltam, majd megnyomtam a gombot ami levisz a földszintre. Leértem, majd kiindultam az ajtón. Kerestem egy kisebb boltot. Találtam is, de mielőtt mentem, valaki a nevem kezdte el kiabálni.
-Alice, Alice!-Hátra néztem és egy srác kiabált utánam.
-Igen?-álltam meg.
-Te vagy ugye Zayn Malik barátnője.
-Igen én, de miért?
-A húgom nagy 1D rajongó és hallotta, hogy koncerteznek a fiúk ő is szeretett volna elmenni, de sajnos nem tudd, mert kórházba került. A kedvence Zayn és nagyon örül, hogy te vagy a barátnője, azt mondta idézem:"Nála jobbat Zayn nem is találhatott volna, örülők, hogy együtt vannak."
-Oh, sajnálom. És majd köszönd meg a nevemben ezeket a szép szavakat.
-Át adom, esetleg, nem kaphatna egy autogramot tőled? és egy közös képet?
-De szívesen. -Megírtam az autogramot(de ezt inkább aláírásnak nevezném, mivel nem vagyok sztár.) Meg csináltuk a képet.
-Nagyon köszönöm.
-Igazán nincs mit, és add át ezt a két puszit a húgodnak.-majd adtam két "baráti" puszit neki.
-Rendedben.- Elköszöntünk egymástól én bementem a boltba.Megvettem a dolgokat, majd vissza mentem a hotelbe. Föl a szobába.
- Megjöttem-ordítottam.
-Na végre, merre csavarogtál?- Elmeséltem nekik a dolgokat. Előkészítettünk mindent. Megnéztünk már vagy 5 filmet. Kopogtattak. én nyitottam ki, a szoba pincér volt az. Napilapokat hozott föl. Lesokkoltam, mikor megláttam a címlapot. Avval a sráccal voltam kint, amint épp adom a két puszit, elég félreérthető volt a kép. Úgy nézz ki mintha, csók csattant volna el.
-Ki az?-Samanta
-A szoba pincér.-közben vissza mentem, és megmutattam a képet.
-Mit fog ehhez szólni Zayn?
-Te..te..megcsaltad?-Jenny
-Nem dehogy is, soha nem tudnám.
-Akkor jó, ,majd mindent szépen elmagyarázunk neki.-Pár perc múlva megjöttek a fiúk. Én ott sírtam az ágyon és a csajok vigasztaltak.
-Mi a baj Alice?/nem mondtam semmit csak át nyújtottam a napilapot.
-Zayn ez nem az aminek látszik!
-Akkor mi?
-Elmesélem.-majd belekezdtem, s közben a többiek kimentek, hogy csak ketten legyünk. Végig hallgatott.
-Most ezt el kellene higgyem?-kérdezte flegmán.
-Igen Zayn ez az igazság. Ha hiszed, ha nem. én soha nem tudnálak megcsalni.
-Valahogy nem hiszem el.-mikor ezt kimondta, elkezdtem sírni, fölkaptam a cipőm és kiakartam menni az ajtón.-Most hová mész?
-Minek mondjam? Úgy se hinnéd el.-azzal kiléptem az ajtón. Kimentem a hotelből és csak mentem és mentem. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, hova megyek. Messziről láttam, hogy van egy kis park, gondoltam elmegyek oda. Leültem az egyik padra és gondolkodtam. Azt a mondatott amit, Zayn mondott, nem tudtam kiverni a fejemből. Már vagy fél órája ültem a padon, s közben bámultam a semmit. Sok 1D rajongó, csúnyán megnézet, sőt némelyik még azt is mondta, hogy k*rva vagyok. Nem foglalkoztam vele, mert tudtam, hogy nem igaz. Ez bennem nagyon jó, mármint az, hogy ha valaki/valami nem érdekel akkor, nem is jut el a tudatomig. Elkezdtem sírni, reggel még minden jó volt, most meg azt se tudom mi van. Egy lány leült mellém.
-Szia én Kate vagyok.
-Szia én meg Alice.
-Mi történt? Miért sírsz?-kérdezte aggodalmasan. Neki is elmeséltem, és azt is, hogy mit mondott Zayn. Még beszélgettünk.
-Amúgy itt laksz New Yorkban?-én
-Nem. Ide csak látogatóba jöttem, Londonban élek én is.
-Az szuper. Esetleg lehetne arról szó, hogy számot cseréljünk?
-Persze.-ide adta a telefonját, én is így cselekedtem.
-Köszi-én.-Majd össze futhatnánk, és ha kibékülünk Zaynnel akkor, a bandának is bemutatnálak.
-Uh.. az de jó lenne. És biztos kifogtok.
-Remélem, de most már megyek, nem akarom senkire ráhozni a frászt.
-Igazad van.- fél óra beszélgetés után mind a ketten fölálltunk, adtunk két baráti puszit, majd elindultunk én a hotelbe, ő meg gondolom akihez jött látogatóba. Ott álltam az ajtó előtt, nem tudtam be menjek vagy ne. Végül bementem, Zayn ott az ágyon és a fejét fogta észre se vette, hogy bejöttem.Csak akkor vett észre mikor leültem mellé.
-Ne haragudj-mondta halkan, de még mindig fogta e fejét.


Folytatás....

13.Fejezet

*Turné napja* *Alice szemszög*
Hajnali öt órakor, megszólalt az ébresztőm. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok.A tegnapi dolgokra gondoltam, és mosolyogni kezdem, közben még az alvó Zayn-t figyeltem.
-Ébresztő!-szólaltam meg halkan, de meg se mozdult, ezért inkább *mással fogom fölkelteni*-gondoltam magamban. Közelebb csúsztam hozzá majd megcsókoltam. Mocorogni kezdet. Megfordult, sem, hogy felkeljen. Na ez szép tőle. Nem hagyhattam ennyiben ezért fölkeltem lementem a konyhába, hogy elvehessek egy pohár vizet. Szépen vissza sétáltam, Zayn ugyanúgy aludt. Oda mentem, a feje fölé emeltem, majd ráöntöttem a pohár tartalmát. Erre egyből felébredt.
-Na megállj!-kiszökött az ágyból és utánam kezdet futni. A ház minden szegletét bejártuk. Már nem volt,  hová menekülnöm, mert beleestem a saját csapdámba, azaz sarokba futottam, ő ott utol ért és csikizni kezdet. Senki nem volt ébren csak mi, de amikor hangosan hahotáztam mindenki megébredt.
-Nee....kérlek...hagyd....abba....- levegőért küszködtem s közben könyörögtem neki, de nem hata meg, tovább folytatta mígnem Hazza szólalt meg.
-Zayn, haver most már elég lesz, mindjárt megfullad, és lassan készülődjetek, mert indulnunk kell.
-Igaz-majd abba hagyta, hála az égnek, különben még meghalok.
-Na hagyd csak el, még ezért kapsz-mondtam miután elég levegőt kaptam. Lassan vissza ment mindenki a szobájába hamar összecsomagoltunk. A csajokkal sok mindent nem tettünk be, mert ott szeretnénk vásárolni, míg a fiúk interjút adnak vagy épp fotózásra mennek.
-Mindenki kész?-Liam
-Igen is kapitány- szólalt meg Louis, mire mind nevetni kezdtünk.
-Akkor indulás a reptérre.- Liam. Mindenki elvette a bőröndjét, és kimentünk az ajtón. A fiúk menedzsere már ott volt és egy kis buszt hívott, hogy mind elférjünk. A reptér nem volt messze, hamar oda értünk.Föl szálltunk a banda magán gépükre. Sikeresen elindultunk az USA felé. Az út nagyon hosszú volt, de a fiúk bohóckodása mellet hamar "elrepült" az idő.
-Hozhatok valamit?-kérdezte az egyik kedves hölgy.
-Valami szendvicset kérnék, sokat, ha lehet.-Naill.
-Azonnal hozom.-majd elment a kajáért.
-Ebből mi nem kapunk ugye?-Harry
-Nem-vágta rá. Körülbelül 5 perc telt el és már meg is hozták a kaját. Hamar magába temette az utolsó morzsa szemig is. Kisé bealudtam és egy női hangra lettem figyelmes, ami ezt mondta: "Kérem csatolják be öveiket, a gép hamarosan földet ér. Köszönjük." Mindenki úgy tett. A gép landolt, mi szép lassan leszálltunk róla. A reptéren rengetek tini lány volt, mind örülten sikítozott. A testőrök segítettek át a nagy tömegen. A fiúk még ott maradta autogramot osztogatni és pár közös képet készíteni.A tömeg egyre jobban fogyott. Másfél óra múlva végeztek is. Elénk jött egy kisbusz, beültünk és elvitt minket a hotelbe, ahol pár napot fogunk tölteni. A menedzserük kikérte a kulcsokat, mind egy folyosón leszünk. Az mi szobánkkal szemben van Louis és Samanta, mellettük meg Jenny és Harry és velük szemben pedig Naill,  mellette Liam és végül a menedzserük. Kipakoltunk és mind aludtunk egy nagyot, szerencsére a fiúk nem kell ma menjenek sehová, ezért a pihenés után kimentünk várost nézni. Ahogy ki volt világítva New York, nagyon mese szép volt. Beugrottunk pár boltba, ami még nyitva volt, vettünk minden félét, főleg mi csajok. De nem vittük túlzásba, hisz holnap is nap van és még rengeteg helyre kell mennünk. A vásárlás után beültünk egy kávéra, Naill kávé helyet sütit kért. Ettünk, ittunk, ezért úgy gondoltuk, hogy lassan ideje vissza menni, a fiúk korán kelnek, próbára kell menjenek. Szóval vissza mentünk a hotelbe, majd ismét lefeküdtünk aludni. Mikor fölkeltem Zayn már nem volt mellettem. Az éjjeli szekrényen volt egy kis papír, ez állt benne:"Jó reggelt, Baby! Este találkozunk, addig is vigyáz magadra! Ha kedvetek támad egyet kiruccanni, vásárolni akkor ott a hitel kártyám, használjátok bátran!Szeretlek, puszi!" *milyen kis aranyos*gondoltam magamban. Fölöltöztem és át mentem a csajokhoz, először Samantához, majd együtt Jenny-hez. Ők is fölöltöztek és nekiláttunk ismét NY-nak. Most rengetek üzlet nyitva volt, mindegyikbe benéztünk vagyis csak azokba amikben a tegnap nem voltunk.  Vettünk sok új ruhát és magassarkút. Cső szárú nadrágot és sport csukát. Hozzá illő pólókkal. A fiúknak is vettünk pár dolgot, hisz ma nem érnek rá, mert próbálnak, holnap meg délelőtt pihennek, délután meg koncerteznek. holnapután délelőtt ismét pihennek, délután meg már megyünk tovább. Zayn kap majd egy új fölsőtt, Liam egy inget kap, Harry egy "I ♥ CATS" pólót, Louis egy plüss figurát kap, de nem akármilyent egy nyuszi vezeti a répás autóját és végül Naill neki finom sütiket vettünk, mert ugye bár ő szeret enni, plusz még vettünk mindenkinek egy kis emlék tárgyat. Megvettünk mindent mindenkinek. Beültünk egy kávéra és közben beszélgettünk.
-Nagyon szép hely-én
-Aha- Jenny
-Szerintem tetszeni fog nekik a kis ajándékunk.-Samanta
-Biztosan-én
-Már alig várom, hogy lássam az arcukat.-Jenny, majd megittuk a maradék kávénkat és vissza sétáltunk a hotelbe. Épp egyszerre értünk a hotel elé.
-Sziasztok csajok-Louis
-Halli nektek.-Jenny
-Na kivásároltátok magatokat-Zayn, s közben a sok szatyort figyelte a kezünkben.
-Ez nem mind a miénk, nektek is vettünk,mert tudtuk, hogy nem értek rá majd.
-Ó, köszi -Harry
-Na de ne álljunk már itt, menjünk föl, hogy megkaphassátok.-Samanta parancsára mind fölmentünk a szobánkba, hozzánk mentünk, mert nálunk nagyobb a szoba. Mindenkinek oda adtuk az ajándékaikat.
-Hé..ez nagyon király!- ujjongott Zayn.
-Hát,örülök, hogy tetszik-mondtam.Közben Hazza megkapta Jennytől a pólót.
-Ó ez....ez...lélegzetelállító...köszönöm-majd megcsókolta Jennyt.
-Na és én mit kapok Samanta?-Louis
-Te egy valamit .De csukd be a szemed-Louis becsukta, Samanta hamar elővette a kis plüss figurát- Tessék-majd felé nyújtotta.
-Ezzel fogok aludni- mondta, majd nevetni kezdtünk.
-Liam és Naill ti se maradtatok ki a sorból, először Liam a te ajándékod ez-elővettem az ő ajándékát és átnyújtottam neki.-Samanta
-Ez olyan zsír-mondta, ismét nevetnünk kellet, mert amit elművelt az inggel. Megfogta és táncolt vele, mintha valami nő lenne és egy bálon lennének, majd miután lejárt a bál elkezdet egy pörgősebb táncot lelni.
-Na és én?-türelmetlenkedett Naill.
-Ja igen tessék- Jenny
-SÜTI!!!-majd megkóstolt egyet- finom, kértek?
-Mit mondtál Naill?- mindneki
-Hát, hogy kértek? Miért ilyen furcsa ez? Nekem is van szívem, és látom, hogy, hogy nézitek a sütiket.
-Még, szép, hogy kérünk.-én
-De csak mindenki egyet! Megint nevettünk egyet. Naill megette a sütiket, majd mentünk aludni, a fiúk nagyon kimerültek voltak.

Zayn ajándéka!

Naill ajándéka!

Louis ajándéka!

Hazza ajándéka!

Liam ajándéka!

12.Fejezet

Sajnálom, hogy ennyire rövid lett, de nincs ötletem.De nem hagyom annyiban. Ez az első blogom és befejezem.


Megcsókolt volna, ha a többiek nem jönnek ki.
-A francba-mondtam.
-Hohó!-mondta mindenki.
-Nem mennétek vissza?-Louis
-Csak nem megzavartunk valamit-Harry
-De!-vágtuk rá egyszerre.
-Na jó, szerintem hagyjuk őket kettesben-Jenny
-Naa.. csak még egy kicsit maradjunk.-Harry
-Harry, ha nem jössz be, ma nem veled alszok.-Jenny
Amint ezt kimondta, Harry egy szófogadó kis kutyus lett. Mind annyian bementek. Mi kint maradtunk.Louis végül megcsókolt. Nagyon jó volt végre.Még egy kicsit kint maradtunk, majd mi is bementünk.A többiekkel beszélgetni kezdtünk, hogy hol turnéznak, a fiúk azt mondták, hogy Amerikába mennek.
-De jó, még soha nem voltam Amerikában-Jenny
-Majd most jössz.-Harry
-Az szuper.-Jenny
-Jenny, egy kicsit kijössz velem?-Harry
-Persze-majd kimentünk.
*Kint Jenny szemszög*
-Nem tudom pontosan, hogy most mi is van köztünk-Harry
-Én sem.- én
-Akkor most pontos választ kérek.-nagy levegőt vett és így szólt : leszel a barát nőm?
-Milyen kérdés ez?Hát persze-majd a nyakába ugrottam.Ő peddig megcsókolt.
*Alice szemszög*
Zayn és én fönt voltunk a mi kis szobánkban. Amikor beléptünk a szobába, heves csóka csatába kezdtünk, majd óvatosan lefektetett az ágyba. Finoman rám feküdt, de azért támasz kódot is. Zayn a pólóm alatt motoszkált, majd könnyed mozdulattal levette azt. Én is így tettem. Tovább csókoltuk egymást egy pillanatra sem engedtük el egymást.Közben lekerültek a nadrágok is. Ott voltunk mind a ketten fehérneműben.
-Biztos ezt akarod?-kérdezte
-Mindennél jobban.-majd folytattuk a dolgot.Lekerültek a fehérneműk is.Szépen lassan megtörtént aminek megkellet történnie.

11.Fejezet

Mégis lesz rész.:)Kicsit nagyon rövid lett, de bepótolom. Lehet tippelni komiba, hogy mi lesz, Louis és Samanta között!
*Zayn szemszög*
Reggel fölkeltem. Át akartam ölelni Alice-t, de nem volt mellettem. Hamar fölkeltem és szétnéztem mindenhol, sehol se találtam. Ráadásul mindenki eltűnt. Nem hagytak egy cetlit se , hogy hova mentek és mikor jönnek. Éhes lettem, amit nem is csodálok hisz majdnem egy hétig nem ettem. Be mentem a konyhába, kinyitottam a hűtőt, de nem volt benne semmi. Ezért leültem a nappaliba és gondolkodtam, hogy hova is mehetek. Eszembe jutott, hogy ha nincs kaja akkor biztos a bevásárló központba mentek. Bekapcsoltam a TV-t és kerestem valami zene csatornát. Nagyba bőg a zene és énekeltem mint egy hülye, mikor arra lettem figyelmes, hogy mindenki engem bámul. Hamar kikapcsoltam a TV-t.
-Ö... sziasztok.
-Te meg mit csinálsz?-Naill.
-Hát fölkeltem láttam nem vagytok itthon,ezért zenét hallgattam, majd jöttek a jobbnál jobb zenék és azoknál nem tudtam meg állni, hogy ne énekeljek.-magyaráztam
-Aha.-mindenki.
-Na és mit vettetek?-tereltem a témát.
-Kaját.-csillant föl Naill szeme.-Mikor eszünk?
-Most ettünk.-Samanta
-De én még mindig éhes vagyok.-Naill
-Na jó gyere csinálok neked valami finomat.-Alice.Naill elindult a konyha felé, és Alice is akart menni de vissza rántottam és szorosan magamhoz húztam.
-Hé, nekem nem adsz valami finomat?-kérdeztem
-Mégis mit kérsz?-kérdezte.Nem válaszoltam csak megcsókoltam.
-Ezt.-válaszoltam egy elégedett mosollyal.
-Naa, Alice jössz már?Éhes vagyok és finomat akarok.-ordibált Naill a konyhából.
-Igen.Most mennem kell de,... tudod mit?
-Mit?
-Menj föl a szobába és várj meg amint tudok megyek.
-Oké.De siess.-majd elment, ahogy mondta, föl mentem és leültem a z ágyra.
*Samanta szemszög*
Kimentem az udvarra és leültem a medence szélére, bele lógattam a lábam a kellemes vízbe.Ott ücsörögtem 15-ig, mikor valaki kezét éreztem a vállamon.Meg akartam fordulni, de már csak annyit vettem észre, hogy a vízben vagyok.hamar följöttem a víz tetejére, és megnéztem ki volt az a szemét aki belelökőt a vízbe.Hát ki más lehetett, mint Louis.Ő is benne volt a vízben, és csak nevetett.
-Most mi olyan vicces?-kérdeztem
-Semmi-majd egyre közelebb jött hozzám,és megcsókolt.....