6.Fejezet

Reggel, ahogy felébredtem a telefonomért nyúltam, majd lementem a nappaliba. Aput tárcsáztam, nagyon rég nem beszéltem vele.Párat csengett majd felvette.
-Háló?-szólalt meg álmos hangon.
-Szia Apu!Hogy vagy?Mit csinálsz nélkülem?Hogy van Boxer?-halmoztam el kérdéseimmel.
-Szia neked is-itt hallottam, hogy felnevetett-Szomorkodom, mert hiányzol, de más kép jól vagyok.Melózok, rengeteg a munka, ahogy eddig is.Boxer is jól van.Van egy nagyon jó hírem.
-Mi az?-érdeklődtem.
-Pár hét múlva, meglátogatunk Londonban.
-Komolyan?
-Igen.
-Hát ez szuper.-majd sikítozni kezdtem, mire mindenki le jött és rémültem bámultak rám.-Figyelj Apu majd még beszélünk, oké?
-Hát persze Kicsim!Szeretlek, és vigyáz magadra.Szia
-Én is, és te is! Szia

-Mi történt?-néztek rám ijedten.
-Semmi, csak Apuval beszéltem, és pár hét múlva meglátogat.-ujjongtam.
-Ezért keltem én fel?-sóhajtott Niall, majd a hűtő felé vette az irányt-Ha már ébren vagyok eszek.
Erre mindenki nevetni kezdet.Majd közösen megreggeliztünk.Miután mindenki evett, elővettünk pár zacskó chipset, beültünk a nappaliba, betettünk egy filmet, majd még egyet és még egyet. A délelőttöt film nézéssel töltöttük el.Majd kimentünk fürödni.Este a fiúk szórakoztattak minket.Mígnem megcsörrent az egyik telefon.Zayn-é szólt ezért hamar föl is vette.Fogalmunk sem volt, hogy ki lehetett az.De ahogy lerakta, elmondta, hogy a menedzserük volt, azért telefonált, hogy holnap haza kell mennünk a legkorábbi géppel, vagyis 5:30-ra oda kellet érni.Nagyon szomorúak lettünk,mindenki felballagott a szobájába és összecsomagolt.Hamar lefeküdtünk és aludtunk is. Reggel korán keltünk, hamar el is indultunk, sikeresen felszálltunk a repülőre és indultunk is haza.Már a menedzserük ott is volt, közölte velük, hogy 1 hónap múlva turnéra kell menjek és sokat kell próbálni.Nagyon kiakadtam, hogy minek kellet ilyen hamar haza hívnia?Nem értettem az egészet.Szegények még ma be kellet menjek a stúdióba, hogy felvegyenek pár új dalt
-Addig mi mit csinálunk?-kérdezte Samanta, miközben leült a nappaliba.
-Nem tudom.-sóhajtott Jenny.
-Menjünk el vásárolni, 1 hónap és itt van Laim születésnapja is és neki is vehetnénk valamit.-kezdtem bele-és ma lehetne egy csajos napunk is, amúgy is nagyon rég voltunk úgy, hogy csak hárman.
-Én benne vagyok.-szólalt meg Jenny.
-Mikor indulunk?-tette fel a kérdést Samanta.
-Az autóban vagytok már, mert én igen.-azzal kiszaladtam és beültem az egyik autóba, a csajok is beszálltak.
-Pénz van ugye?-kérdezte Jenny.
-Van.-mondtam.
-Akkor indulás!-Samanta
Amikor oda értünk az egyik nagyobb plázához, kiszálltunk és arra vettük az irányt.Mindenhová benéztünk, sokat is vásároltunk.Megvettük Laim szülinapi ajándékát is.Haza fele még megebédeltünk, és így 2-3 óra elteltével értünk, haza. Laim ajándékát eldugtuk, nehogy megkapja.
*2 héttel később*
A média megtudta, hogy én  és Zayn együtt vagyunk szóval így apu is rájött a dologra, de nem is baj.Zayn ment ki érte, hogy jobban megismerjék egymást.A fiúk két nap múlva mennek turnézni. Apa ma jön, Zayn már ki is ment a reptérre.Már nagyon vártam őket, nagyon ideges is  voltam.
-Nyugi már!-szólalt meg mindenki.
-Hogyan legyek nyugi, már rég itt kéne legyenek.-szólaltam meg idegesen
-Alice a telefonod!.-szólalt meg Jenny.-Biztos Zayn az vagy Apukád az.
-Remélem,.és felszaladtam az emeletre.Meg sem néztem kihív csak felvettem.
-Háló!Alicia Soyer?-szólalt meg egy női hang.
-Igen, én vagyok az.-szólaltam meg döbbenten
-Az ön édesapja  Thomas Soyer?És a barátja Zayn Jawaad Malik?
-Igen, de mi történt?-kérdeztem komolyan.
-Az édesapja és barátja autó balesetet szenvedtek.
-De ugye jól vannak?-érdeklődtem aggódva.
-Sajnos édesapja a helyszínen életét vesztette, a barátját pedig kórházba szállították.
-Ez nem lehet igaz, be lehet menni a kórházba?-kérdeztem de próbáltam nem sírni, de nem bírtam.
-Persze,köszönöm türelmét, és részvétem.
-Köszönöm,viszont hallásra.majd letettem.
Zokogtam lefele,és csak annyit mondtam
-Öltözzetek, és irány a kórház-csak zokogtam és zokogtam nem bírtam elmondani, hogy miért sírok, vagy hogy miért kell bemennünk a kórházba.Amikor oda értünk hamar kerestünk egy asszisztenst,hogy a többiek is megtudják mi a baj.Az  asszisztens  útba igazított, és megkaptuk a kórtermet.Nem lehetett bemenni hozzá így kint vártunk, én csak sírtam.Mindenki nagyon szomorú lett.1-2 óra múlva egy orvos jött ki.
-Doktor úr, jobban van?mi a baj?-halmoztam el kérdéseimmel.
-Sikerült stabilizálni az állapotát, de a fejét súlyosan beütötte és még nem tudjuk pontosan, hogy mit okozott a sérülés.A jobb karja megroncsolód ott. Egyesével belehet menni hozzá.Viszont látásra.
-Köszönjük, viszont látásra.
Folytatás a következő részben!