7.Fejezet

 Szeretnélek megkéri, hogy írjatok komikat is, hogy tudjam, hogy jó vagy sem :)(206 látogató)Bocsi, hogy ilyen rövid lett.

Döbbenten álltam a kórházban.Az életem legjobb napja a legrosszabb lett.
-Menjetek be ti előbb, én szeretnék bemenni utoljára, hogy többet lehessek bent-mondtam miközben próbáltam nem sírni, de nem tudtam meg állni.A többiek bementek, de nem marattak túl sokat benn tudták, hogy én is beakartam jutni elvégre a barátnője vagyok. Nagyon rendesek voltak, hogy hamar beengedtek. Mikor nehezen abba tudtam hagyni a zokogást, bementem.Amikor beléptem a hó fehér szobába, elsápadva bámultam a barátomat, akiből csövek lógtak ki. Ott álltam az ajtóban nem bírtam tovább menni. Néztem a falfehér arcát. *A gépek lassan csipogtak, szóval a szíve is lassan dobog*, gondoltam magamba. Majd nagy erőt vetem és leültem a kis székre az ágya mellett. Csak ültem, nem mozdultam, csak Őt néztem. Megfogtam a kezét, és újból sírni kezdem. Nem akartam elveszíteni, hisz alig kaptam meg. Nem mertem bele gondolni abba, mi lesz ha meghal.*Nem történhet ez meg*mondtam magamban.Pár órája bent lehettem, mert Liam jött be hozzám.
-Ideje lenne haza menni, holnap majd még bejöhetsz.-mondta majd vállamra tette kezét.
-Nem megyek!-néztem Zaynt.
-De, na gyere.Azzal nagy nehezen felálltam és kifele vettük az irányt, de még mielőtt kimenetünk volna nyomtam Zayn szájára egy kisebb puszit.Kimentünk a kórteremből és kifele vettük az irányt.
-A többiek?-kérdeztem.
-Otthon.-válaszolt lazán. Az intézmény előtt nagyon sok riporter állt ott.Liam magához húzott és így sikeresen eljutottunk az autóhoz.Beszálltunk, majd elindultunk 15 perc kocsikázás után haza értünk. A házba beérve mindenkin látszódott, hogy őket is megviselte a dolog, de legfőképp engem. A csajok oda jöttek hozzám, majd megöleltek, én nem bírtam és újrazokogni kezdtem.Próbáltak vigasztalni, kisebb nagyobb eredményekkel.Kajáltam majd föl mentem a szobámba és lefeküdtem.Éjjel nagyon sokat nem aludtam, nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy akiket szerettek azok hagynak el leghamarabb.Először Anyu, most Apu is és még talán Zayn is.Bízom abban, hogy felépül, minden helyre fog jönni.Másnap reggel 9 óra lehetett nagyon fájt a fejem, a sok sírástól és a nem alvástól.Reggeliztem,már mindenki a nappaliban volt, így én is csatlakoztam.
-Ki visz be engem a kórházba?-kérdeztem mikor leültem a kanapéra, Harry és Liam közzé. Nem szólt senki.-Hahó!Veletek beszélek!
-Majd én beviszlek.-szólalt meg Niall.
-Köszönöm, akkor felmegyek öltözni és mehetünk is.
-Rendben.
Azzal fölsiettem, hamar magamra kaptam egy melegítőt, és Zayn egyik pólóját.Hajamat ki fésültem, sminket nem tetem, mert nem akarom, hogy elfolyón mint a tegnap. Telefonomat a zsebembe csúsztattam, majd elindultam az ajtó felé, hamar felhúztam. Niall már a kocsiban várt, én is beültem és már indultunk is. Az út csendesen telt el.Oda érve szóltam Niall-nek, hogy nyugodtan haza mehet, mert egyhamar nem jövök ki a kórteremből.Úgy tett, ő haza ment én meg Zaynhez.Amíg felmentem találkoztam az doktorral.
-Áh, Alice jó napot!Zayn állapotáról szeretnék önnel beszélni.
-Rendben.