12.Fejezet

Sajnálom, hogy ennyire rövid lett, de nincs ötletem.De nem hagyom annyiban. Ez az első blogom és befejezem.


Megcsókolt volna, ha a többiek nem jönnek ki.
-A francba-mondtam.
-Hohó!-mondta mindenki.
-Nem mennétek vissza?-Louis
-Csak nem megzavartunk valamit-Harry
-De!-vágtuk rá egyszerre.
-Na jó, szerintem hagyjuk őket kettesben-Jenny
-Naa.. csak még egy kicsit maradjunk.-Harry
-Harry, ha nem jössz be, ma nem veled alszok.-Jenny
Amint ezt kimondta, Harry egy szófogadó kis kutyus lett. Mind annyian bementek. Mi kint maradtunk.Louis végül megcsókolt. Nagyon jó volt végre.Még egy kicsit kint maradtunk, majd mi is bementünk.A többiekkel beszélgetni kezdtünk, hogy hol turnéznak, a fiúk azt mondták, hogy Amerikába mennek.
-De jó, még soha nem voltam Amerikában-Jenny
-Majd most jössz.-Harry
-Az szuper.-Jenny
-Jenny, egy kicsit kijössz velem?-Harry
-Persze-majd kimentünk.
*Kint Jenny szemszög*
-Nem tudom pontosan, hogy most mi is van köztünk-Harry
-Én sem.- én
-Akkor most pontos választ kérek.-nagy levegőt vett és így szólt : leszel a barát nőm?
-Milyen kérdés ez?Hát persze-majd a nyakába ugrottam.Ő peddig megcsókolt.
*Alice szemszög*
Zayn és én fönt voltunk a mi kis szobánkban. Amikor beléptünk a szobába, heves csóka csatába kezdtünk, majd óvatosan lefektetett az ágyba. Finoman rám feküdt, de azért támasz kódot is. Zayn a pólóm alatt motoszkált, majd könnyed mozdulattal levette azt. Én is így tettem. Tovább csókoltuk egymást egy pillanatra sem engedtük el egymást.Közben lekerültek a nadrágok is. Ott voltunk mind a ketten fehérneműben.
-Biztos ezt akarod?-kérdezte
-Mindennél jobban.-majd folytattuk a dolgot.Lekerültek a fehérneműk is.Szépen lassan megtörtént aminek megkellet történnie.

11.Fejezet

Mégis lesz rész.:)Kicsit nagyon rövid lett, de bepótolom. Lehet tippelni komiba, hogy mi lesz, Louis és Samanta között!
*Zayn szemszög*
Reggel fölkeltem. Át akartam ölelni Alice-t, de nem volt mellettem. Hamar fölkeltem és szétnéztem mindenhol, sehol se találtam. Ráadásul mindenki eltűnt. Nem hagytak egy cetlit se , hogy hova mentek és mikor jönnek. Éhes lettem, amit nem is csodálok hisz majdnem egy hétig nem ettem. Be mentem a konyhába, kinyitottam a hűtőt, de nem volt benne semmi. Ezért leültem a nappaliba és gondolkodtam, hogy hova is mehetek. Eszembe jutott, hogy ha nincs kaja akkor biztos a bevásárló központba mentek. Bekapcsoltam a TV-t és kerestem valami zene csatornát. Nagyba bőg a zene és énekeltem mint egy hülye, mikor arra lettem figyelmes, hogy mindenki engem bámul. Hamar kikapcsoltam a TV-t.
-Ö... sziasztok.
-Te meg mit csinálsz?-Naill.
-Hát fölkeltem láttam nem vagytok itthon,ezért zenét hallgattam, majd jöttek a jobbnál jobb zenék és azoknál nem tudtam meg állni, hogy ne énekeljek.-magyaráztam
-Aha.-mindenki.
-Na és mit vettetek?-tereltem a témát.
-Kaját.-csillant föl Naill szeme.-Mikor eszünk?
-Most ettünk.-Samanta
-De én még mindig éhes vagyok.-Naill
-Na jó gyere csinálok neked valami finomat.-Alice.Naill elindult a konyha felé, és Alice is akart menni de vissza rántottam és szorosan magamhoz húztam.
-Hé, nekem nem adsz valami finomat?-kérdeztem
-Mégis mit kérsz?-kérdezte.Nem válaszoltam csak megcsókoltam.
-Ezt.-válaszoltam egy elégedett mosollyal.
-Naa, Alice jössz már?Éhes vagyok és finomat akarok.-ordibált Naill a konyhából.
-Igen.Most mennem kell de,... tudod mit?
-Mit?
-Menj föl a szobába és várj meg amint tudok megyek.
-Oké.De siess.-majd elment, ahogy mondta, föl mentem és leültem a z ágyra.
*Samanta szemszög*
Kimentem az udvarra és leültem a medence szélére, bele lógattam a lábam a kellemes vízbe.Ott ücsörögtem 15-ig, mikor valaki kezét éreztem a vállamon.Meg akartam fordulni, de már csak annyit vettem észre, hogy a vízben vagyok.hamar följöttem a víz tetejére, és megnéztem ki volt az a szemét aki belelökőt a vízbe.Hát ki más lehetett, mint Louis.Ő is benne volt a vízben, és csak nevetett.
-Most mi olyan vicces?-kérdeztem
-Semmi-majd egyre közelebb jött hozzám,és megcsókolt.....

Nem rész!

Most egy kicsit, pontosabban 3 hétig nem lesz új rész, mivel a nővéremékhez megyünk Magyarországba. Szóval mikor vissza jöttem hozom az új részt... Vigyázatok magatokra ;),
Majd jelentkezzem!
Pusziii nektek :)!

10.Fejezet

Huh, bocsi, hogy nem volt rész.... de nem volt ötletem de most van, szóval nem is húzom tovább a szót!

*Másnap* *Alice szemszög*
Reggel 10 óra lehetett, felültem az ágyunkban és kinéztem az ablakon. Láttam, hogy esik.
-Remek- mondtam ki hangosan, majd szépen lassan felöltöztem és lementem. Mindenki ébren volt már, Naill szokásához híven most is derékig a hűtőben volt, Louis, Samanta és Liam épp valami filmet néztek a nappaliban, Harry meg Jenny kint voltak a kertben -vagyis gondolom, mivel nem voltak bent-
- Jó reggelt mindenkinek!
-Neked is-mondták egyszerre
-Naill?- mondtam.
-Igen?
-Öhm..... nem bánnám, ha egy kicsit félre állnál a hűtőtől...
-Ja oké, én már úgyis ettem.-majd félre állt.
-Köszi.- oda mentem a hűtőhöz és kivettem a tejet, majd a szekrényből a csokis müzlit, elkészítettem és én is csatlakoztam a film néző klubhoz. Valami vígjáték ment, nem rég tették be így én is értettem a lényegét.
-Ööö... ízé fiúk....
-Mond?- Louis
-Igen?- Liam
-Csak arról volna szó, hogy hol van egy közeli buszmegálló?
-Minek az neked?-Liam
-Talán, mert a kórházhoz akarok menni.
-Minek van a kocsi?
-Ööö....
-Szóval amíg van kocsink addig nincs buszmegálló. Mikor akarsz indulni?
-Most!
-Így akarsz jönni?
-Miért, nem jó?
-De, na indulás.
-Oké. -Majd elindultunk ismételten a kórházba. Ott engem kitett, én besiettem, mivel még mindig esett az eső. Bementem és találkoztam a doktorral, aki csak annyit mondott, hogy 50 %- 50 %,az esély, hogy helyre jön. Megint ott ültem ugyanazon a széken... Nem bírtam már ott ülni ezért felálltam és az ablak felé mentem. Néztem, ahogy az esőcseppek versenyeznek az ablakon, hogy ki ér le hamarabb. Csak néztem és néztem, magam elé bambultam és gondolkodtam.
-Alice....- mondta ki Zayn rekedtes hangján, de annyira el voltam a gondolataimmal, hogy nem is figyeltem fel *csak képzelődök*-mondtam magamban. Ám ekkor hangosabban hallottam... Hátra néztem és láttam, hogy Zayn magához tért.
-Úr Isten, Zayn...- sikítottam és a nyakába ugrottam, de hamar le is szálltam, mert kiszaladtam megkeresni Zayn orvosát, hogy szóljak: magához tért. Hamar meg is kaptam, ő beszaladt a szerelmemhez. Engem sajnos nem engedett be, de addig is is felhívtam a többieket, és szóltam nekik is mi történt. 10 perc múlva már itt is voltak.
-Na? hol van?- tettél fel egyszerre a kérdést.
-Bent van a kórteremben, az orvos még nem jött ki, szóval remélem nincs baj.-mire befejeztem a mondatott  az orvos lépet ki.
-Doktor úr, minden rendben van, igaz?
-Nagy csoda ez, nem tudom minek vagy kinek köszönheti az életét, de túl élte. Alice, maga nagyon rendes volt, hogy minden nap reggeltől estig bent volt és figyelte, ez neki is sokat segített. Amnéziában nem szenvedett szerencsére, ha minden jól megy akár még ma haza mehet. Most pedig bemehetnek mindannyian. Ahogy a doki kimondta, az egészen elindultunk, ami nem volt jó ötlet. Mivel beestünk az ajtón, jót nevettünk rajta. Felálltunk és körbevettünk a mi kis, beteg barátunkat. Mindenki elmesélte neki a dolgokat, és ő is mondott valamit amitől kicsit lesokkoltam.
-Alice, neked köszönhettem az életem. Ha te nem lennél szerintem már feladtam volna a küzdelmet. Éreztem minden nap, hogy bent vagy, hogy fogod a két gyengéd kezeddel a kezeimet, hogy mindig elmondod, hogy szeretsz....egyszóval köszönöm. -Én már nem bírtam megállni, elkezdtem sírni, mint egy kisbaba. Megöleltem és megcsókoltam. Annyira hiányzott a csókja, a kis rekedtes hangja, azok a gyönyörű barna szemei, mindene nagyon hiányzott. Nagyon sokat beszélgettünk Órák teltek el, de nekem úgy tűnt, mintha csak pár perc lett volna az egész. Közben az orvos hazaengedte Zayn-t. Hamar összeszedtük a cuccait és haza indultunk.
-Végre együtt a család, itthon, nincsenek gondok.- mondta Liam. Este 20:54 kor megszólalt a fiúk telefonja, SMS-t kaptak a menedzserüktől: 3 nap és indulnak a turnéra.
-Ne már, most jöttem haza baszki, és már küldenek is el. -Mivel mindenki fáradt volt, legfőképp Zayn, így úgy döntöttünk, hogy eltesszük magunkat holnapra.
-Már nagyon, nagyon hiányoztál...-mondtam Zayn-nek mikor felértünk a szobánkba.
-Te is nekem. -Majd közelebb húzott magához, és megcsókolt. Amikor elváltunk nekidőltem az ajtónak, ő meg nekitámaszkodót. Csak néztük egymást. Pár perc múlva, megszólaltam, hogy kéne tusolni is.Majd szerre mentünk. Először én mentem, ő addig kikészített magának egy alsót és egy pólót. Hamar kész lettem. Ameddig ő tusolt én is elővettem a pizsamám: egy francia bugyit és egy feliratos pólót, amin ez állt "I love London". Elkészültem és befeküdtem az ágyba. Zayn is jött. Leoltotta a lámpát és befeküdt mellém. Mindketten befele voltunk fordulva és csak egymást néztünk, és így szépen lassan elaludtunk.