10.Fejezet

Huh, bocsi, hogy nem volt rész.... de nem volt ötletem de most van, szóval nem is húzom tovább a szót!

*Másnap* *Alice szemszög*
Reggel 10 óra lehetett, felültem az ágyunkban és kinéztem az ablakon. Láttam, hogy esik.
-Remek- mondtam ki hangosan, majd szépen lassan felöltöztem és lementem. Mindenki ébren volt már, Naill szokásához híven most is derékig a hűtőben volt, Louis, Samanta és Liam épp valami filmet néztek a nappaliban, Harry meg Jenny kint voltak a kertben -vagyis gondolom, mivel nem voltak bent-
- Jó reggelt mindenkinek!
-Neked is-mondták egyszerre
-Naill?- mondtam.
-Igen?
-Öhm..... nem bánnám, ha egy kicsit félre állnál a hűtőtől...
-Ja oké, én már úgyis ettem.-majd félre állt.
-Köszi.- oda mentem a hűtőhöz és kivettem a tejet, majd a szekrényből a csokis müzlit, elkészítettem és én is csatlakoztam a film néző klubhoz. Valami vígjáték ment, nem rég tették be így én is értettem a lényegét.
-Ööö... ízé fiúk....
-Mond?- Louis
-Igen?- Liam
-Csak arról volna szó, hogy hol van egy közeli buszmegálló?
-Minek az neked?-Liam
-Talán, mert a kórházhoz akarok menni.
-Minek van a kocsi?
-Ööö....
-Szóval amíg van kocsink addig nincs buszmegálló. Mikor akarsz indulni?
-Most!
-Így akarsz jönni?
-Miért, nem jó?
-De, na indulás.
-Oké. -Majd elindultunk ismételten a kórházba. Ott engem kitett, én besiettem, mivel még mindig esett az eső. Bementem és találkoztam a doktorral, aki csak annyit mondott, hogy 50 %- 50 %,az esély, hogy helyre jön. Megint ott ültem ugyanazon a széken... Nem bírtam már ott ülni ezért felálltam és az ablak felé mentem. Néztem, ahogy az esőcseppek versenyeznek az ablakon, hogy ki ér le hamarabb. Csak néztem és néztem, magam elé bambultam és gondolkodtam.
-Alice....- mondta ki Zayn rekedtes hangján, de annyira el voltam a gondolataimmal, hogy nem is figyeltem fel *csak képzelődök*-mondtam magamban. Ám ekkor hangosabban hallottam... Hátra néztem és láttam, hogy Zayn magához tért.
-Úr Isten, Zayn...- sikítottam és a nyakába ugrottam, de hamar le is szálltam, mert kiszaladtam megkeresni Zayn orvosát, hogy szóljak: magához tért. Hamar meg is kaptam, ő beszaladt a szerelmemhez. Engem sajnos nem engedett be, de addig is is felhívtam a többieket, és szóltam nekik is mi történt. 10 perc múlva már itt is voltak.
-Na? hol van?- tettél fel egyszerre a kérdést.
-Bent van a kórteremben, az orvos még nem jött ki, szóval remélem nincs baj.-mire befejeztem a mondatott  az orvos lépet ki.
-Doktor úr, minden rendben van, igaz?
-Nagy csoda ez, nem tudom minek vagy kinek köszönheti az életét, de túl élte. Alice, maga nagyon rendes volt, hogy minden nap reggeltől estig bent volt és figyelte, ez neki is sokat segített. Amnéziában nem szenvedett szerencsére, ha minden jól megy akár még ma haza mehet. Most pedig bemehetnek mindannyian. Ahogy a doki kimondta, az egészen elindultunk, ami nem volt jó ötlet. Mivel beestünk az ajtón, jót nevettünk rajta. Felálltunk és körbevettünk a mi kis, beteg barátunkat. Mindenki elmesélte neki a dolgokat, és ő is mondott valamit amitől kicsit lesokkoltam.
-Alice, neked köszönhettem az életem. Ha te nem lennél szerintem már feladtam volna a küzdelmet. Éreztem minden nap, hogy bent vagy, hogy fogod a két gyengéd kezeddel a kezeimet, hogy mindig elmondod, hogy szeretsz....egyszóval köszönöm. -Én már nem bírtam megállni, elkezdtem sírni, mint egy kisbaba. Megöleltem és megcsókoltam. Annyira hiányzott a csókja, a kis rekedtes hangja, azok a gyönyörű barna szemei, mindene nagyon hiányzott. Nagyon sokat beszélgettünk Órák teltek el, de nekem úgy tűnt, mintha csak pár perc lett volna az egész. Közben az orvos hazaengedte Zayn-t. Hamar összeszedtük a cuccait és haza indultunk.
-Végre együtt a család, itthon, nincsenek gondok.- mondta Liam. Este 20:54 kor megszólalt a fiúk telefonja, SMS-t kaptak a menedzserüktől: 3 nap és indulnak a turnéra.
-Ne már, most jöttem haza baszki, és már küldenek is el. -Mivel mindenki fáradt volt, legfőképp Zayn, így úgy döntöttünk, hogy eltesszük magunkat holnapra.
-Már nagyon, nagyon hiányoztál...-mondtam Zayn-nek mikor felértünk a szobánkba.
-Te is nekem. -Majd közelebb húzott magához, és megcsókolt. Amikor elváltunk nekidőltem az ajtónak, ő meg nekitámaszkodót. Csak néztük egymást. Pár perc múlva, megszólaltam, hogy kéne tusolni is.Majd szerre mentünk. Először én mentem, ő addig kikészített magának egy alsót és egy pólót. Hamar kész lettem. Ameddig ő tusolt én is elővettem a pizsamám: egy francia bugyit és egy feliratos pólót, amin ez állt "I love London". Elkészültem és befeküdtem az ágyba. Zayn is jött. Leoltotta a lámpát és befeküdt mellém. Mindketten befele voltunk fordulva és csak egymást néztünk, és így szépen lassan elaludtunk.