9.Fejezet

Kimentünk, és leültül a pokrócra, elő vett egy egy szendvicset és megkajáltunk. Én hátradőltem és élveztem, ahogy a Nap sugarai sütetnek, Harry is hátra dőlt.Órákig csak feküdtünk.
*Pár órával később*
-Köszönöm.-mondtam halkan.
-Mit?-kérdezte értetlenül.
-Hogy ide hoztál, nagyon szép hely.
-Áh, semmiség, tudod, amikor egyedül akarok lenni, mindig ide jövök itt a rajongok se találnak meg.
-Szóval erről csak egyedül én tudok?felültem, hogy lássam arcát
-Igen, de ne szólj senkinek erről, rendben?
-Persze, hogy nem mondom el senkinek, ez a mi kis közös helyünk.
-Úgy van.-majd ő is felült mellém és csak egymást néztük, elvesztem szemeiben, annyira szépek a zöld szemei.Egyre közelebb és közelebb jött, vészesen közzel volt arca arcomtól, éreztem a bőrömön a forró leheletét, már majdnem megcsókolt mikor megszólalt a telefonja.Felvette de hamar le is rendezte.
-Ki volt az?-kérdeztem.
-Á csak Liam, hogy hol vagyunk meg az ilyen szövegek.
-Értem, megyünk fürdeni?
-Igen, de csak egy feltéttel.
-Mi lenne az?
-Ha bepótoljuk, azt amiben megzavartak.
Lassan föl álltam és oda mentem hozzá, ő magához húzott és lassan de mégis szenvedélyesen csókolt meg, nyelve úttat tört, és nyelveink táncra keltek, levegő hiány miatt elváltunk, de nem engedett el, nyakamra puha puszikat adott. Elvált tőlem, én csak néztem nem bírtam szemeimet levenni róla, egy hirtelen mozdulattal fölkapott és bevitt a vízbe, majd beledobott, ezt nem hagyhattam annyiban és próbáltam én is belelökni kisebb nagyobb esélyekkel mikor már majdnem beleesett volna, kicsit megcsúszott a kezem és én estem bele.Ezen egyet jót röhögött.
*Otthon*
- Na jó, én éhes vagyok úgy, hogy menjünk ki a konyhába és csináljunk ennivalót, 7 főre.-mondta Nail          - Remek ötlet -Samanta
- Na akkor irány a konyha -Liam
- Mit készítünk el? -Louis
- Pizza? -Samanta
- Az jó -Nail
*Samanta szemszöge*
A konyhában mindenki sürgött forgott, vacsit csinálunk mindenkinek, szóval elég két nagy  pizza.
- Ki megy Alice után? ideje haza jönnie, fogadom nem evett ma semmit, biztos nagyon éhes már.
- Majd én utána megyek- Liam
- Rendben, addig én felhívom Jennyt, hogy jöjjenek haza, mert kihűl a pizza.Liam azzal fogta magát és kiment az ajtón, hallottam ahogy az autó motorja megszólal, ezért én a telefonom után nyúltam és tárcsáztam a másik barát nőmet...csöng, csöng, csöng *Vedd már fel*és a hatodik csengetés után fölvette.
- Na végre, merre vagytok?, mikor jöttök?, most induljatok, mert kihűl a pizza, és tudom, hogy szereted, ezért még ugyan siessetek.
- Oké, indultunk is anyucii.
- Haha!. majd letettem, és az itt maradt két fiúval megterítettük az asztalt.
*Alice szemszög*
Zayn kezét fogtam egész nap, el sem mozdultam mellőle.Egyszer csak azt vettem észre, hogy az ajtó nyílik, nem foglalkoztam nagyon vele inkább a barátomat figyeltem.
- Alice, gyere haza megyünk, csináltunk vacsit.
- Rendesek vagytok, de én inkább bent maradok éjszakára.
- Azt már nem, most szépen ügyesen felállsz és hazamegyünk.-mondta ellenmondást nem tűrő hangnemen.
- Oké, amúgy mi a vacsi?
- Pizza. Zayn, hogy van?
- Az finom.-kitört belőlem a sírás, nem bírtam elmesélni neki, hogy mit mondott a doki, pár perc múlva megnyugodtam, mert Liam mikor észre vette az első könnycseppet megölelt.- Szóval-kezdtem bele- komába esett.
- Neee!-mondta és láttam, hogy könny gyűlik össze a szemeiben.- Inkább menjünk.
- Oké- szépen lassan kimentünk a kórteremből, majd a kórházból és végül elértünk a kocsiig. Beszálltunk és elindultunk, Liam egyre gyorsabban vezetett.
- Liam lassíts, nem akarok még egy balesetet.
- Jaj, bocsi nem akartam csak..... Zayn...-csuklott el a hangja - Ő az egyik legjobb barátom és komás állapotban fekszik egy kórházban.- láttam, hogy legördül egy könnycsepp arcán.
- Hé, tudom, hogy mit érzel, azt is tudom, hogy te régebb óta ismered, és, hogy én csak pár hete, de hidd el ebben a pár hétben teljesen beleestem, és csak alig kaptam meg, nem akarom elveszíteni én sem, és nem is fogom érzem...-mondtam el egy szuszra és közben az én arcomról is legördült pár könnycsepp. Még kicsit beszélgetünk. Haza értünk.
- Megjöttünk- ordítottam be.
- De jóóóó!-kiabált vissza Samanta.- Siessetek, mert kihűl a vacsii.Hamar besiettünk az ebédlőbe, mindenki ott volt, mindenki kivéve Ő-t.Picit rossz volt az, hogy Ő nem lehet itt, de felépül és majd Ő is itt lesz velünk.

8.Fejezet

Meghoztam az új részt, remélem tetszik. Elnézést az új stílus miatt, csak kicsit összevissza kevertem a dolgokat ezért új külső lett, ami volt az nem tudtam vissza csinálni xD, és ezért tettem be ezt remélem azért még olvassátok.Változtak még a szereplők is  .Tovább nem is húzom az időt, jó olvasást:D!

Jenny

Samanta

Alice

-Nos, arról lenne szó, hogy Zayn állapota romlott. Bent jártam nála és a gépeket vizsgáltam, hogy mi van vele, normális helyzetben,  már fel kelet volna ébrednie, de nem, ezért úgy vélem komában van. Amikor kimondta az utolsó szavakat, döbbenten meredtem rá.

-Akkor ez most azt jelenti, hogy nem biztos, hogy felébred valaha is?

-Igen.-mondta ki mellébeszélés  nélkül.Majd elment. Sokkoltan álltam közben magam elé bámultam, és azon gondolkodtam, hogy mi lesz velem?  Mit csinálok nélküle? Nagy erőt vettem és bementem hozzá, ugyan úgy feküdt mint tegnap(hogy is lehetne más kép xD)arca sápadtabb volt mint tegnap. Leültem, majd kezét megfogtam és csak bámultam rá.

*Jenny szemszöge*

-Ööö tudom, hogy mi a helyzet, az egyik legjobb barátotok kórházban van, de azért még mi nem kell itt bent ülni.-szólaltam meg.

-Igazad van-mondta Harry majd felállt.

-Nekem semmihez nincs kedvem.-mondta Samanta 

-Niall, Louis, Liam?, nektek?-kérdeztem

-Nekem sincs.-vágták rá egyszerre.

-Hát oké-szólaltam meg, és a szobám felé vettem az irányt. Harry is utánam jött.

-Nem lenne kedved egy kis kirándulás féleségre kérdezte?

-Második randi, hm nem is rossz ötlet.-vigyorogtam neki.

-Akkor indulhatunk?-kérdezte.

-Nem, még elkel készüljek, úgy, hogy addig menj ki szépen, menj vissza a többiekhez, vagy a konyhába, vagy ahová akarsz menni, csak ne maradj itt.

-Oké.-láttam rajta, hogy mindjárt kitör belőle a röhögés, és a látványtól én elkezdtem nevetni, Harry majd követte a példámat és ő is nevetni kezdett.Lassan de kiment a szobából. Én a ruhás szekrényem elé szökdécseltem és megálltam, fogalmam sem volt hová megyünk, mit csinálunk. Hosszas gondolkodás után egy rövidnadrágot vettem föl, egy hosszított rövid ujjút. Bementem a fürdőbe, hogy elkészüljek, megmostam a fogam, ki sminkeltem magam. Vissza mentem a szobámba, de kicsit megtorpantam.

-Hát te?

-Csak azért jöttem föl, hogy szóljak, hogy nagyon csinos vagy....ööö...igazából nem ezt akartam mondani, de nehogy félre értsd....tényleg csinos vagy-habogott összevissza.

-Oké, nyugi nem értem félre, és köszi-pirultam.-na de mit akartál mondani?

-Vegyél föl egy kabátot, mert megfogsz fázni, én viszem a többi kelléket.

-Oké.- Majd kiment én parancsára fölvettem egy kabátot, bár nem értettem minek hisz süt a nap. Lementem az előszobába és fölhúztam a conversem, megkerestem Harryt, hogy indulhatunk. Elköszöntünk a többiektől, majd beszálltunk az autójába.20 perc kocsikázás után megérkeztünk egy garázs szerű valamihez.

-Mi ez a hely?-kérdeztem

-Majd mindjárt meglátod.-mondta. Azzal kinyitotta annak a valaminek az ajtaját, és meglepetésemre egy motor volt ott.

-Ez most komoly?-kérdeztem döbbenten

-Igen, nem tetszik?

-Ööö az az igazság, hogy még soha nem ültem motoron,és nem is tudtam, hogy te tudsz ilyet is vezetni.

-Örülők, hogy én vagyok az első, akivel motorozni fogsz, és igen lassan 2 éve, hogy tudok "ilyet" vezetni.-mondta vigyorogva.

-Akkor indulás.-kihozta a motort és föl ült, kissé félve de felültem, elindultunk a végtelenek tűnő úton. Csak száguldottunk, elég hosszú volt az út, és nagyon gyorsan is ment, ezért nagyon hozzá bújtam, hogy ne féljek annyira. Nem is vettem észre, hogy megékeztünk.

-Jól vagy?-kérdezte aggódva.

-Ja, aha, bocsi.-ás leszálltam a motorról. Elindultunk egy kis tengerparti strandra, kihűlt volt a hely, de nem bántam, sétálgattunk egy kicsit, és egy füves területre letelepedtünk, Harry hozott egy pokrócot és egy kis piknik kosárba enni és inni valót.

-Tetszik?.-kérdezte.

-Igen, nagyon szép hely, csak....

-Csak mi?

-Háát az, hogy én imádok úszni és most kívánom a vizet.-Azzal Harry felkapott és belevitt a vízbe.

-Áááá- sikítottam.- A ruhám, na várj csak.-mivel nem vagyok szégyenlős ezért levettem a ruháimat a vízben és kivittem a partra, hogy száradjon meg amennyire tudd, Harry is ez tette. Sokat hülyültünk és beszélgettünk.

-Én éhes vagyok-mondtam

-Akkor menjünk kajálni.

Kifele menet, megfogta a kezem, és összekulcsolta, mintha egy szerelmes pár lennénk úgy jöttünk ki.

7.Fejezet

 Szeretnélek megkéri, hogy írjatok komikat is, hogy tudjam, hogy jó vagy sem :)(206 látogató)Bocsi, hogy ilyen rövid lett.

Döbbenten álltam a kórházban.Az életem legjobb napja a legrosszabb lett.
-Menjetek be ti előbb, én szeretnék bemenni utoljára, hogy többet lehessek bent-mondtam miközben próbáltam nem sírni, de nem tudtam meg állni.A többiek bementek, de nem marattak túl sokat benn tudták, hogy én is beakartam jutni elvégre a barátnője vagyok. Nagyon rendesek voltak, hogy hamar beengedtek. Mikor nehezen abba tudtam hagyni a zokogást, bementem.Amikor beléptem a hó fehér szobába, elsápadva bámultam a barátomat, akiből csövek lógtak ki. Ott álltam az ajtóban nem bírtam tovább menni. Néztem a falfehér arcát. *A gépek lassan csipogtak, szóval a szíve is lassan dobog*, gondoltam magamba. Majd nagy erőt vetem és leültem a kis székre az ágya mellett. Csak ültem, nem mozdultam, csak Őt néztem. Megfogtam a kezét, és újból sírni kezdem. Nem akartam elveszíteni, hisz alig kaptam meg. Nem mertem bele gondolni abba, mi lesz ha meghal.*Nem történhet ez meg*mondtam magamban.Pár órája bent lehettem, mert Liam jött be hozzám.
-Ideje lenne haza menni, holnap majd még bejöhetsz.-mondta majd vállamra tette kezét.
-Nem megyek!-néztem Zaynt.
-De, na gyere.Azzal nagy nehezen felálltam és kifele vettük az irányt, de még mielőtt kimenetünk volna nyomtam Zayn szájára egy kisebb puszit.Kimentünk a kórteremből és kifele vettük az irányt.
-A többiek?-kérdeztem.
-Otthon.-válaszolt lazán. Az intézmény előtt nagyon sok riporter állt ott.Liam magához húzott és így sikeresen eljutottunk az autóhoz.Beszálltunk, majd elindultunk 15 perc kocsikázás után haza értünk. A házba beérve mindenkin látszódott, hogy őket is megviselte a dolog, de legfőképp engem. A csajok oda jöttek hozzám, majd megöleltek, én nem bírtam és újrazokogni kezdtem.Próbáltak vigasztalni, kisebb nagyobb eredményekkel.Kajáltam majd föl mentem a szobámba és lefeküdtem.Éjjel nagyon sokat nem aludtam, nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy akiket szerettek azok hagynak el leghamarabb.Először Anyu, most Apu is és még talán Zayn is.Bízom abban, hogy felépül, minden helyre fog jönni.Másnap reggel 9 óra lehetett nagyon fájt a fejem, a sok sírástól és a nem alvástól.Reggeliztem,már mindenki a nappaliban volt, így én is csatlakoztam.
-Ki visz be engem a kórházba?-kérdeztem mikor leültem a kanapéra, Harry és Liam közzé. Nem szólt senki.-Hahó!Veletek beszélek!
-Majd én beviszlek.-szólalt meg Niall.
-Köszönöm, akkor felmegyek öltözni és mehetünk is.
-Rendben.
Azzal fölsiettem, hamar magamra kaptam egy melegítőt, és Zayn egyik pólóját.Hajamat ki fésültem, sminket nem tetem, mert nem akarom, hogy elfolyón mint a tegnap. Telefonomat a zsebembe csúsztattam, majd elindultam az ajtó felé, hamar felhúztam. Niall már a kocsiban várt, én is beültem és már indultunk is. Az út csendesen telt el.Oda érve szóltam Niall-nek, hogy nyugodtan haza mehet, mert egyhamar nem jövök ki a kórteremből.Úgy tett, ő haza ment én meg Zaynhez.Amíg felmentem találkoztam az doktorral.
-Áh, Alice jó napot!Zayn állapotáról szeretnék önnel beszélni.
-Rendben.