9.Fejezet

Kimentünk, és leültül a pokrócra, elő vett egy egy szendvicset és megkajáltunk. Én hátradőltem és élveztem, ahogy a Nap sugarai sütetnek, Harry is hátra dőlt.Órákig csak feküdtünk.
*Pár órával később*
-Köszönöm.-mondtam halkan.
-Mit?-kérdezte értetlenül.
-Hogy ide hoztál, nagyon szép hely.
-Áh, semmiség, tudod, amikor egyedül akarok lenni, mindig ide jövök itt a rajongok se találnak meg.
-Szóval erről csak egyedül én tudok?felültem, hogy lássam arcát
-Igen, de ne szólj senkinek erről, rendben?
-Persze, hogy nem mondom el senkinek, ez a mi kis közös helyünk.
-Úgy van.-majd ő is felült mellém és csak egymást néztük, elvesztem szemeiben, annyira szépek a zöld szemei.Egyre közelebb és közelebb jött, vészesen közzel volt arca arcomtól, éreztem a bőrömön a forró leheletét, már majdnem megcsókolt mikor megszólalt a telefonja.Felvette de hamar le is rendezte.
-Ki volt az?-kérdeztem.
-Á csak Liam, hogy hol vagyunk meg az ilyen szövegek.
-Értem, megyünk fürdeni?
-Igen, de csak egy feltéttel.
-Mi lenne az?
-Ha bepótoljuk, azt amiben megzavartak.
Lassan föl álltam és oda mentem hozzá, ő magához húzott és lassan de mégis szenvedélyesen csókolt meg, nyelve úttat tört, és nyelveink táncra keltek, levegő hiány miatt elváltunk, de nem engedett el, nyakamra puha puszikat adott. Elvált tőlem, én csak néztem nem bírtam szemeimet levenni róla, egy hirtelen mozdulattal fölkapott és bevitt a vízbe, majd beledobott, ezt nem hagyhattam annyiban és próbáltam én is belelökni kisebb nagyobb esélyekkel mikor már majdnem beleesett volna, kicsit megcsúszott a kezem és én estem bele.Ezen egyet jót röhögött.
*Otthon*
- Na jó, én éhes vagyok úgy, hogy menjünk ki a konyhába és csináljunk ennivalót, 7 főre.-mondta Nail          - Remek ötlet -Samanta
- Na akkor irány a konyha -Liam
- Mit készítünk el? -Louis
- Pizza? -Samanta
- Az jó -Nail
*Samanta szemszöge*
A konyhában mindenki sürgött forgott, vacsit csinálunk mindenkinek, szóval elég két nagy  pizza.
- Ki megy Alice után? ideje haza jönnie, fogadom nem evett ma semmit, biztos nagyon éhes már.
- Majd én utána megyek- Liam
- Rendben, addig én felhívom Jennyt, hogy jöjjenek haza, mert kihűl a pizza.Liam azzal fogta magát és kiment az ajtón, hallottam ahogy az autó motorja megszólal, ezért én a telefonom után nyúltam és tárcsáztam a másik barát nőmet...csöng, csöng, csöng *Vedd már fel*és a hatodik csengetés után fölvette.
- Na végre, merre vagytok?, mikor jöttök?, most induljatok, mert kihűl a pizza, és tudom, hogy szereted, ezért még ugyan siessetek.
- Oké, indultunk is anyucii.
- Haha!. majd letettem, és az itt maradt két fiúval megterítettük az asztalt.
*Alice szemszög*
Zayn kezét fogtam egész nap, el sem mozdultam mellőle.Egyszer csak azt vettem észre, hogy az ajtó nyílik, nem foglalkoztam nagyon vele inkább a barátomat figyeltem.
- Alice, gyere haza megyünk, csináltunk vacsit.
- Rendesek vagytok, de én inkább bent maradok éjszakára.
- Azt már nem, most szépen ügyesen felállsz és hazamegyünk.-mondta ellenmondást nem tűrő hangnemen.
- Oké, amúgy mi a vacsi?
- Pizza. Zayn, hogy van?
- Az finom.-kitört belőlem a sírás, nem bírtam elmesélni neki, hogy mit mondott a doki, pár perc múlva megnyugodtam, mert Liam mikor észre vette az első könnycseppet megölelt.- Szóval-kezdtem bele- komába esett.
- Neee!-mondta és láttam, hogy könny gyűlik össze a szemeiben.- Inkább menjünk.
- Oké- szépen lassan kimentünk a kórteremből, majd a kórházból és végül elértünk a kocsiig. Beszálltunk és elindultunk, Liam egyre gyorsabban vezetett.
- Liam lassíts, nem akarok még egy balesetet.
- Jaj, bocsi nem akartam csak..... Zayn...-csuklott el a hangja - Ő az egyik legjobb barátom és komás állapotban fekszik egy kórházban.- láttam, hogy legördül egy könnycsepp arcán.
- Hé, tudom, hogy mit érzel, azt is tudom, hogy te régebb óta ismered, és, hogy én csak pár hete, de hidd el ebben a pár hétben teljesen beleestem, és csak alig kaptam meg, nem akarom elveszíteni én sem, és nem is fogom érzem...-mondtam el egy szuszra és közben az én arcomról is legördült pár könnycsepp. Még kicsit beszélgetünk. Haza értünk.
- Megjöttünk- ordítottam be.
- De jóóóó!-kiabált vissza Samanta.- Siessetek, mert kihűl a vacsii.Hamar besiettünk az ebédlőbe, mindenki ott volt, mindenki kivéve Ő-t.Picit rossz volt az, hogy Ő nem lehet itt, de felépül és majd Ő is itt lesz velünk.